Tanulmányaink, különösen egyetemi éveink alatt elkerülhetetlen a kisebb-nagyobb tömegek előtti prezentálás, az alapokat pedig, szerencsére, már mindannyian jól ismerjük: bevezetés, a probléma kifejtése, elemzések, összegzés – de vajon elég-e mindez?
Hiába jó a tartalom, ha az előadás maga nem elég érdekes. Hiába értünk a témához, ha nem tudjuk megfelelően átadni.
Mindannyian vettünk már részt olyan demonstráción, amin a falat érdekesebbnek találtuk az előadónál, és az óránkra gyakrabban pillantottunk, mint a kivetített diára – és mindenki tisztában van azzal, hogy ezt az ellenszenves érzést a saját prezentációnknál célszerű elkerülni; ám a megvalósítás korántsem egyszerű. A hallgatóság körülbelül az első 7 másodpercben képes eldönteni, érdekli-e a mondanivalónk, és további 50 másodpercben még meggyőzhető. Tehát, ha a hallgatóság figyelmét szeretnénk teljes egészében a magunkénak tudni, az előadásmódunkkal, kiállásunkkal is meg kell őket fognunk.
A színvonalas prezentáció összetett dolog. A felépítése kemény előkészületekkel jár, az éles helyzetben való leblokkolást pedig sok gyakorlással lehet elkerülni: ritka, ha valaki született előadó; a legjobbak sem egy-két szereplés után jutottak el a mai szintre.
Hogyan legyünk egyszerre érdekfeszítők és informatívak? Mi az a plusz?
Ebben volt segítségünkre a NUP, vagyis a nowUpresent corvinusos diákszervezet. Az általuk három alkalommal megrendezett prezentációs tréning az igényes prezentálás rejtelmeibe vezetett be bennünket.
A körülbelül 4 órás kurzus során 4-5 fős csapatokban dolgoztunk. Minden csapat NUP-os mentorokkal egészült ki, akik figyelemmel kísérték a csapattagok fejlődését – így tulajdonképpen személyre szabott tanácsokkal is elláttak minket: tippeket adtak és észrevételeztek.
A tréning gyakorlatias volt és teljesen interaktív. A csapatoknak – a kihúzott témának megfelelően – ott helyben fel kellett építeniük egy ötperces mini prezentációt, amit aztán a többi résztvevővel együtt a mentorok is értékeltek. Összeszedtük az összes zavaró hibát, kiemeltük legügyesebb mozzanatokat, ekképpen összegyűjtöttük a leghasznosabb praktikákat, amiket a prezentációnk készítése során alkalmazhatunk.
A „tananyagot” fokozatosan felépítve, mindemellett példákkal demonstrálva adták át. Találkoztunk jó és rossz előadással egyaránt, láttuk a fejlődést az egyes példák között.
Ezt a saját bőrünkön szintén megtapasztalhattuk a második csapatos prezentáció bemutatása után. Ugyanazt a témát, ugyanazt az előadást dolgoztuk át, a tanultaknak megfelelően, majd porondra vittük. A változás a csapatok dinamikájára és a színvonalára nézve igencsak hihetetlennek tűnt. Aminek én személyesen nagyon örülök, hogy a társaim egészen más oldalát is megismerhettem a tréning során. Bátran kijelenthetem, a tréning legalább akkora csapatépítő értékkel bírt, mint egy közösségi program.
Ilyen rövid idő alatt átadni és elsajátítani a prezentációs skilleket nem lehet. A mostani alkalom azt mutatta meg, milyen egy általános prezentálás. Megfelelő kezdőlökést kaptunk, iránymutatókkal, az pedig, hogy hogyan kamatoztatjuk az itt szerzett tudást, már csak rajtunk áll. A NUP azonban szívesen tart még további tréningeket, többek között a szakmai előadásokkal kapcsolatban is.
A kurzus ugyan nem volt kötelező, szép létszámban voltunk jelen mindhárom időpont esetében. Tagjaink továbbra is motiváltak és érdekeltek a széleskörű fejlődésben; igyekszünk ezt a motivációt megtartani.
Ágotai Enikő
2019. április 2.
